6. fejezet - Démonvadászat

Sohase gondoltam volna, hogy testőr leszek. Hogy lesz esélyem megvédeni valakit, aki rá szorul, és aki talán erősebb is, mint én. Hisz én csak egy ember vagyok, ugyan évek óta vadászom a természetfeletti lényeket, de ez szemlátomást sem őket, sem Paladint nem zavarja. Néhányan meghalnak a kezem által, évente egy-ketten, de ez semmiség ahoz képest, hogy összesen mennyien vannak. És hogy az összesből hány gonosz. Tíz vámpírból minimum hat, de általában hét rendszeresen öl, de a rosszabb eset akkor van, ha harcolnak a városokért. Ilyenről olvasni lehetett az Eclipse-ben, és tényleg igaz. Mexico city-re mennek legjobban, legutóbb oda kellett repülnöm, és 300 valamennyi vámpírt kelet kinyírnom, vagy lefegyvereznem, pedig nem tettem szivesen. És ez még csak az egyik banda volt. A másik banda, a támadók, Mexico-city összes lakosánál is többen voltak, bár ezt nem tudom, hogy lehetett kivitelezni, de nem tudtam volna legyőzni őket. Cselhez folyamodtam. Megvágtam a kezem, és becsöpögtettem a vérrel az utat, egészen a Mexico-cityhez legközelebb lévő falucskáig. Durván 10-20-30an élhettek benne, annyi embert pedig muszály volt feláldoznom, hát ők lettek a szerencsétlen kiválasztottak. A csel nem jöttbe. Szívás. És ha nem vettek volna észre...