A folyóparton álltam, pihentem, és egy látomáson gondolkoztam. Ha új látomásom, álmom vagy ötletem támadt, mindig ide jöttem. Nem is tudom... jobban tudok a víz közelében, a parkban gondolkozni. A víz a legtöbb mitológiai lény ellensége pl. a vámpírok. De a vérfarkasok sincsenek oda és vissza érte. Csak akkor úsznak, ha muszáj. Több időt töltök a parkban, mint otthon, és többet látom a folyót, mint a saját apámat. De ez komoly.Bár mondjuk az anyámnál meg végképp. De erről nem szeretek beszélni. Talán ha megteszem, jobban fogom érezni magamat... Amikor kilenc éves voltam, anyámat megharapta egy vérfarkas. Megöltem a megfertőzőjét. És tavaly anyámat is. Nem akartam. Megtámadta apát. Gonosszá vált. Nem volt mit tenni.
Amíg ember volt, nem ismertem az anyámnál jobb embert. Amíg kicsi voltam, a gondoskodó anyám volt, nagyobb koromban pedig a legjobb barátnőm. Sok mindent köszönhetek neki. Az egyetlen bűne az volt, hogy nem tudott védekezni... és végül én lettem a gyilkosa. A legutóbbi látomásom róla szólt, mert elkövetett egy hatalmas hibát. Átalakított egy embert.
Nem is képzelnéd, hogy az embereknek, akik körülvesznek a mindennapi életedben, 30%- a mitológiai lény!
Félistenek, vámpírok, vérfarkasok, sőt! akár elfek is. Az ügyvédek 70% a félisten például. A többiek nagyon igyekeznek nem felkelteni az emberek figyelmét. Velük nincs gond, visszahúzódnak, nem ölnek embert. Anyu sem ölt. Akit most üldözünk, városokban garázdálkodik. A farkasok Littanatorra- nak hívják. Ennyit tudok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése