4. fejezet - Minden, ami nem az, ami

Több látomásomban is szerepelt ezek után a kis hibrid. És rájöttem arra is, hogy nem gyerek, talán korombeli, csak azért néztem fiatalabbnak mert össze volt kuporodva. És amellett, hogy nem gyerek volt, egy fiú. Egy fiú hibrid, angyal-démon, mert szárnya volt, de fekete. És vámpír. A legtöbb álmomban menekült valami elől, ami sokkal gyorsabb volt, mint ő. Később arra is rájöttem, hogy egy tiszta vérű démon üldözi, csak azt nem értettem, hogy miért, mert ez az "angyal-démoni" lény kinek árthatott? Nekem biztosan nem. De mielőtt arra vetemednék, hogy megvédem, meg kéne találnom. Ami elég nehéz lesz, mert a sikátor, amit álmaimban láttam, minden második városban lehet. Ugyanolyan. Az egész világon. Egyszer a démon megszólította. De a démon olyan halkan mondta a nevét, hogy nem hallottam. Viszont azt mondta, hogy szüksége van a hercegre. Nem tudom, ez mit jelent.
... A sikátorban rohan. Közelebb kerül a kijárathoz, de amikor odaér, az mindig messzebbre ugrik. Fél. A démon üldözi, s a fekete szárnyak annyival gyorsabbak mint ő! És annyira könnyedén jut át az akadályokon, amiken ő csak vergődni tud...
- Herceg! Állj meg, és lehet, hogy megkíméllek! Állj meg, herceg! - A démon hangja reszelős, rekedt, és mély.
De a herceg csak futott,  ám egyszer csak a lába megállt, nem ment tovább, akárhogy is gondolkodott szegény fiú.
- Paladin herceg, tudod, a leszármazottaid egyike vagyok. Hallgass rám, mint rokonodra.
- Terray. Hallgass te rám. Nem vagyunk mi elég jóban ahhoz, hogy tanácsokat osztogassunk egymásnak. Hát engedj el, és hagyj futni. Ha rokonok vagyunk, miért üldözöl?
- Paladin herceg! Tudja, hogy a fél misztikavilág önt keresi?
- Most már igen. Légy szíves, kedves Terray, mond meg nekik, hogy megtaláltál, ép vagyok, nincs semmi bajom, és abba lehet hagyni a keresést. Köszönöm. Elengednél?
- Nem azért keresnek. Vérdíj van a fejeden, mert nem vagy tiszta vérű. 
- Terray csak nem azt akarod mondani, hogy el akarsz vinni nekik?
- De, pontosan azt, Paladin. Sajnálom. 
- Ne sajnáld. 
És azzal Paladin herceg felrepült a szép, angyali, fekete szárnyaival. A  démoni szárnyak nem is érték utol. Meglepett, hogy a halál torkában is poénkodott. Szimpatikus volt nekem, jóképű, erős, igazán angyali, és humoros. De most meg kell védenem. Ha nem védem meg, valaki valahol megöli.
És azt nem tudnám elviselni.