Új álom.
"Egy város utcáin állok. nem látok messzire, köd van. Előttem egy kisgyerek áll, de nem lát engem, hiszen én csak látogató vagyok a múltban. Én viszont látom őt, csakhogy azt is tisztán látom, hogy nem ember. Nem is vámpír, nem is vérfarkas. De nem tudom mi. A füle hegyes, könnyezik, szárnya van, olyan, amilyet az ember az angyaloknak képzelne, de hegyes volt a foga is, talán hibrid volt. Anygaldémon-vámpír? De nagyon szép volt, és nem bírtam volna bántani. Nem lennék rá képes. Tudom. Hogy lennék képes bántani egy ilyen lényt?"
Amikor a látomás vége felé megláttam a kis hibridet, feltépett torokkal, gondoltam, mi lesz a dolgom. Nem kell bántanom őt. Meg kell védenem, egy olyqan lény elől ami az életére tör. Az életem árán is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése