2. fejezet - Harc az életért

A sötétben a vérfarkasoknak annyi előnye van, hogy sokkal jobban látnak, mint az átlag emberek. Hatalmas hiba, hogy a mi kis "kutyusunk" pontosan erre hagyatkozik, mintha valami béna kis amatőr lennék. De kijátszottam ezt a lehetőséget is. A látásom most ugyanolyan jó, mint az övé, ha nem még jobb. Kár. Szegény farkas már nem sokáig fogja itt rontani a levegőt. Megharagudtam anyámra. Miatta kell ennek a lénynek meghalnia, mert ha nem harapta volna meg, békés emberi életét élné még mindig. "Nagyon sajnálom, anyu, bocs, hogy megöltelek, megérdemelted." ezt gondoltam, és komolyan is gondoltam. Megrögzött hidegvérű gyilkos lettem? Ha ezt a kérdést a barátaim között teszem fel, rövid úton a diliházban kötöttem volna ki. Az apám volt az egyetlen, aki tudott a misztika létezéséről, de azt még ő sem tudta, hogy ezekre a lényekre vadászok. Hát. mindenkinek van jó, és rossz oldala. Az én jó oldaam a vadászat, és a rossz az, hogy a saját haverjaimnak is hazudnom kell. Megmozdult valami a régi raktár sötét, árnyékos és poros polcai között. Hát előbújt a nyúl a bokorból. úgyértem a vérfarkas a raktárból. Már jó ideje itt tanyázott. De már nem sokáig. Kíméletes vagyok ilyen ügyekben. Nem gondolja, hogy látogatója van. Meglövöm egy altatóval. és így nem fogja érezni, mikor megölöm. "én kíméletes vagyok. nem fáj majd neki" gondoltam. Legalábbis megpróbáltam bebeszélni magamnak.